KÖVESSETEK! - az operában minden benne van.

Magyar Kultúra Napja (2016 január 22) alkalmából az MMA szervezésében Zalaegerszegen tartottak ünnepi megemlékezést. Ebből az alkalomból Marton Éva, a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanuló növendékei – Horti Lilla, Sahakyan Lusine, Erdős Attila, Zuo You - a helyi Zenekar kíséretében adtak koncertet.

Beszélgetés Marton Éva világhírű, Kossuth-díjas operaénekesünkkel, a Nemzet Művészével.

  • Művésznő, a Magyar Kultúra Napján érte Zalaegerszeget az a megtiszteltetés, hogy önnel itt találkozhatunk, de sajnos nem, mint fellépővel. Milyen minőségben érkezett hozzánk?

 

  • Mint a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, de természetesen a műsorban szereplő tanítványaimat is kísérem. Magam a fellépést nem vállaltam, már egy ideje nem éneklek színpadon. Azonban szíves ajánlottam azokat a fiatal művészeket, akiket tanítok. Számukra nagyszerű gyakorlat, lehetőség fellépni, ismeretlen zenekarral, karmesterrel. Ennél szebben nem is ünnepelhetném e jeles napot, mint hogy a jövő művészeit prezentálom a zalaegerszegieknek.

 

  • Utolsó alkalommal külföldön, Barcelonában lépett fel 2008-ban, majd 2011-ben Budapesten a Bánk bánban búcsúzott végleg. Mennyi erő kell ahhoz, hogy egy folyamatos diadalmenetet követően, művészi képessége teljében eldöntse a művész, Ön – hogy most befejezem a színpadi szereplést?

 

  • Sok – sok - sok! Nem gondoltam volna, hogy vannak nagyon nehéz periódusok e döntést követően, de még jó időben elhatároztam, hogy in floribus fogok visszavonulni. Az emberek emlékezetében úgy maradjak meg, ahogy az előadások végén mindig elhagytam a színpadot: győztesen, diadalmasan. Azonban olyan új feladatra kaptam felkérést, amibe épp olyan erővel és elánnal vethettem magam, mint amilyennel a pályámat csináltam. Több, mint 10 éve tanítok a Zeneakadémián, ahol végeztem, az én alma materemben. Amikor még színpadon álltam, már akkor is tanítottam. Ha egy kolléga fordult hozzám „nem tudsz valami megoldást, mert ezt és ezt nem tudom úgy énekelni, ahogy kellene”, akkor tanácsot adtam, megmutattam neki a különböző lehetőségeket, vagy bementem a színházba és két próba között, dolgoztam velük. Mesterkurzusokat tartottam világszerte, annak ellenére, hogy tele voltam szerződésekkel. Sokat gondolkoztam azon, hogy van-e jogom azt a tudást, és tapasztalatot, amit megszereztem csak a magaménak megtartani? Döntöttem: át kell adnom. Döntésemben szerepet játszott az akkor már utolsó útjára készülő II. János Pál pápa felhívó szava is „segui mi”, azaz „kövessetek!” Azt éreztem, ha én meg tudtam csinálni, ti is meg tudjátok tenni, hiszen tehetségesek, szorgalmasak vagytok. Így nem mentem el Japánba, Amerikába tanítani, nem maradtam Németországban, hazajöttem, a kör bezárult. Szeretem a kör-szimbólumot, nem szeretem az egyenes, végtelenbe menő, soha nem találkozó vonalakat.

 

  • A Zeneakadémiának csodálatos presztízst ad, hogy ön ott tanár!

 

Remélem, igen. Hosszú évekig tanszékvezető egyetemi tanár voltam. Most már professzor emerita vagyok, minthogy a törvények korhoz kötik a pozíció betöltését, és ezt nem könnyű tudomásul venni. Ha magamból indulok ki, akkor azt mondhatom, hogy semmi különbség nincs egészségileg a mai és a 20 évvel ezelőtti állapotom között. Sok hivatás van - művész, tudós, kutató, orvos - amiben a nyugdíjazás nem köthető korhoz. Feladatom azonban továbbra is van, hat tanítvánnyal foglalkozom, főtanácsadója vagyok az Operaház Főigazgatójának, a Corvin lánc Testület alelnöke vagyok és az MMA elnökségi tagjaként igyekezem az Akadémia munkáját segíteni.

Az egész hír a ZAOLban olvasható