Marton Éva: A csúcson

Közzétéve: 
1986. június

Köztudomású, hogy az opera világában szélsőséges verseny van a színpadi bemutatkozások, a további lehetőségek és a világ operaszínpadain való megmaradás körül. Mindenki számára eljön az idő, amikor a nemzetközi színen felbecsülik a helyüket, értéküket, üzleti kategóriájukat. A tehetség első és legkézenfekvőbb összetevőjén túl az így kivívott helyet meghatározzák a lemezcégekkel kötött szerződések, a megnyitó előadások, a bemutatók és a fellépések gyakorisága New York, London, Milánó, Bécs, Párizs és San Francisco dalszínházaiban. Mindezt figyelembe véve, a magyar szoprán, Marton Éva eljutott a csúcsra. A legrangosabb felkéréseknek köszönhetően az egész világon keresett művész, naptára 1990-ig van beosztva. Kiegyensúlyozott, nyugodt nő, aki biztos az operai hierarchiában elfoglalt helyében és jelentőségében.

  A New York Opera Club Hírneves Művészek Sorozatában folytatott nyilvános beszélgetésen egy melegszívű, vonzó, laza nő benyomását keltette, aki tudja, mit akar és mindenben meggyőződött, hogy megvalósítja az álmait és a célkitűzéseit. Késve érkezett a Metropolitan Lohengrin-televízióközvetítésének próbái miatt, amelyben Elsát formálja meg. Miután magyarázatot adott az érdeklődő közönségnek a késésre, azonnal rátért, hogyan váltott Ortudról Elsára.

  „Elsa nem olyan szerep, amelyért különösebben lelkesedni tudnék. Túl sokat kell állnia a mellein összekulcsolt kezekkel az este folyamán. Utoljára 1986. január 16.-án fogom énekelni, ezután visszatérek Ortrudra, amit a londoni Covent Gardenben Placido Domingóval fogok alakítani. Ez sokkal jobban illik az egyéniségemhez. Számomra lenyűgöző tapasztalat a televíziós kamerák kedvéért újratanulni egy szerepet. Drámai gesztusaim a színpadon elég szélesek, de a televízióban ezen változtatnom kellett, sokkal intimebbé kellett a játékomat finomítanom. Tragédia, hogy a televíziós operaközvetítések 10 évvel Tebaldi, Callas és Milanov után jelentek meg. Csodálom ezeket a nagyszerű szopránokat, bár soha sem láttam őket színpadon. Nem hallgatom a stúdiólemezeiket, mert ezek nem adnak reális képet a hangjukról, viszont az élő előadás-felvételeiket szeretem.

  Nagyon széles repertoárom van és most Wagner felé orientálódok, de nem fogok engedni senkit, hogy beskatulyázzon a bayreuthi mester szerepeibe. Kedves hősnőim között van Tosca, Ariadné, Manon Lescaut és Turandot. A pályafutásom elején sokat énekeltem Mozartot, t.k. a Grófnét és Donna Annát, de jelenleg már nem vállalom őket. De remélem, később visszatérhetek hozzájuk.”

  Jövőbeli terveire rátérve Marton Éva így folytatja: „Minden, amit csinálok, Elektrához és Isoldéhez vezet! Az istenek alkonya San Franciscóban igazi megmérettetés volt, de élveztem és jelentős sikerrel teljesítettem. Köszönettel tartozok Terry McEwen főigazgatónak, aki nagyon támogatott és bátorított, hogy kipróbáljam magam a szerepben. Ez egy nagyon hosszú és nehéz feladat. A következő év új Ring-bemutatóján Hildegard Behrens lesz A walkűr Brünnhildéje, a többi esten én alakítom a germán istennőt, csakúgy mint Isoldét a Metropolitanben.

  Különösen szeretek Puccinit énekelni és a mostani Metropolitan-előadásaim után Bostonban éneklek Turandotot, majd Firenzében Toscát. A következő évad a Metropolitanben Puccini-év lesz a számomra: Zeffirelli új Turandot-rendezésében lépek fel és Toscát is először fogom ott énekelni. Caballé nagyformátumú díva volt, de az enyém sokban különbözik tőle. Mellékesen, a férjem, aki sebész, segített Scarpia II. felvonásbeli meggyilkolásának kidolgozásában. Elmagyarázta, hogy a legtöbb Tosca nem helyesen tartja a kést és nem élethű módon szúrja le Scarpiát. Ezért az irányításával még meggyőzőbb próbálok lenni és egyenesen megcélzom a nyaki erét!

  Erőteljes személyiségem van és ösztönösen interpretálok egy karaktert, úgy, ahogy érzem a zeneszerző elképzeléseit. Sok jelentős rendezővel dolgoztam együtt és én hallgatok rájuk, csakúgy, mint a karmesterekre, de nekem a saját utamon kell járnom. Általában nem figyelek arra, amit a kritikusok mondanak, de a pályám egyik legnagyobb elismerését egy olasz kritikustól kaptam Ausztráliában. Olaszországban megjelent recenziójában azt írta, úgy éneklem Turandotot, ahogy Puccini szerette volna, ha interpretálják.

  Pályafutásom során sokat énekeltem Verdit, de nem Amerikában. Viszont a következő évadban a Metropolitant A trubadúrral fogom megnyitni, Pavarottival. Kértek a Nabucco Abigéljére is, de ez az egyetlen szerep, amit visszautasítottam. De Lady Machbetet fogom itt énekelni, Renato Bruson oldalán.

  Richard Strauss nyilvánvalóan igen fontos zeneszerző, akinek a műveit megszólaltatom. A Metropolitanben A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként mutatkoztam be 1976-ban, de ott énekeltem első Crysothemisemet és igazán csak 1981-ben sikerült áttörnöm a közönségnél, amikor Az árnyék nélküli asszony Császárnéját énekeltem csodálatos kolléganőmmel, Birgit Nilsson-nal. Már csak egyszer fogom alakítani ezt a hősnőt a MET-ben, ezután áttérek a Kelmefestőnéra. Sok énekes először kisebb dalszínházakban próbálja ki a nagy szerepeit, de én az első Elektrámat Solti Györggyel a Covent Gardenben, első Salomémat pedig a Metropolitanben fogom alakítani. Ha megnézzük a szerepeket, amelyeket éneklek, érthető, miért Rysanek és Nilsson a példaképeim.”

  Marton Évát a legillusztrisabb lemezfelvételekre kérik fel. A következő CBS kiadványa Giordano Fedorája lesz, ami az idén nyáron megjelent André Chénier-t (szintén Giordano alkotása) követi, mindkettőben José Carreras a partnere. Jövőbeli lemeztervei között van – szerződésben rögzítve vagy még tárgyalások alatt – A nyugat lánya, a Gioconda, aNorma és a Ring-ciklus Bernard Haitinkkal. A Normát csak lemezre fogom énekelni, mivel egyszerűen nincsen időm, hogy színpadi előadásra megtanuljam.

  A jelenleg Hamburgban élő Marton Éva mindig kész hangsúlyozni, minden siker, amit elért, a férje, Dr. Marton Zoltán segítségének volt köszönhető. „A legelső férfival az életemben kötöttem házasságot és azóta is hosszú, boldog kapcsolatban élünk két gyermekünkkel, a 18 éves ifjabb Zoltánnal és a 10 éves Dianával.”

  Biztos családi háttérrel a kiindulópontban olyan pályafutáshoz, ahol azt énekli, amit szeretne, olyan partnerekkel, mint Domingo, Pavarotti, Hofmann, Carreras és Bruson a világ nagy operaházaiban, ezért nem csoda, hogy Marton Éva teljes egészében magabiztos nő. Elérte a csúcsot és mindene megvan. Most az a feladata, megmaradjon ott és minden jel arra mutat, hogy hosszú időre uralkodó díva lesz.

 

  Marton Éva két új kiadvány szopránja, mely bemutatja mérhetetlen sokoldalúságát és azt, ahogyan új szerepek irányában bővíti a repertoárját. Wagner A walkűr c. zenedrámájának I. felvonásának tavalyi felvételén (CBS IM 39745) Sieglindét énekli Peter Hofmann és Martti Talvela oldalán, a New York-i Filharmonikusokkal, Zubin Mehta vezényletével. Brünnhilde sokkal biztosabban az igazi szerepe, de itt is fenséges és szenvedélyes szerepformálást nyújt művésztársaival együtt, első osztályú összhatást keltve. A Strauss-lemezen (CBS IM 42019) a Salome zárójelenetét, aNégy utolsó éneket és a nemrégiben Maria Jeritza hagyatékában felfedezett utolsó kompozíciót, a Malven c. dalt tolmácsolja.

  A dal elenyésző értéket képvisel és Marton Éva hatalmas szopránja túl erőteljes és széles ahhoz, hogy megengedje számára a Négy utolsó ének minden kis árnyalatának kiaknázását. Sokkal inkább otthon van, amikor gazdagon felszárnyal a hangja a Salome sűrű zenei szövete fölé. Andrew Davis méltán elismert Strauss-karmester, amit ezúttal is bizonyít zenekara, a Torontói Szimfonikusok élén a Salome Hétfátyoltáncában és a Danae szerelme zenekari részletében.

Média: 
Opera Digest