Richard Strauss szobrának avatására.
Magyar Állami Operaház
2014. június 11.
2014. május 25-én, a Magyar Állami Operaházban, Richard Strauss „Az árnyéknélküli asszony” magyarországi ősbemutatóján némi nosztalgiával hallgattam Richard Strauss csodálatos művét. Negyven éve a németországi Frankfurt am Mainban, ebben a darabban, mint Császárné, ismerkedtem meg Strauss lebilincselő zenevilágával. Ez a kapcsolat 36 évig tartott. Császárné, Kelmefestőné, Ariadne, Helena, Salome, Chrysothemis, Elektra, Klytamnestra és nem utolsó sorban dalai felejthetetlen láncszemei voltak pályafutásomnak. Ezért fogadtam el örömmel Ókovács Szilveszter főzeneigazgató úr kitüntető felkérését, hogy Puccini után, végre Richard Strauss szobrának avatásánál is, mint műveinek egyik szószólója, tartsak egy kis megemlékezést. Ezzel az avatással egy régi tartozásunkat törlesszük. Erre kiváló alkalmat adott a mester születésének 150. évfordulója. Az Operaház régi tartozásunkat törlesztette és törleszti azzal is, hogy Richard Strauss darabjait, amelyeket - ritka kivételtől eltekintve – még nem játszottak nálunk, egymás után műsorára tűzi, ezzel még színesebbé téve a Ház műsorát. Nem könnyű Strauss műveit megszerettetni és megszeretni, de aki egyszer magáévá tette ezt a csodálatos zenevilágot nem tud és nem is akar szabadulni tőle. És ha csak a Filharmonikusok, jól sikerült, hétfői Strauss koncertjére gondolok, úgy érzem jó úton haladnak a dolgok az Operaházban. Drága Mester! Érezze otthon magát, nálunk is! Szívből kívánom!
Budapest, 2014. június 11. Prof. Emerita, KS. Marton Éva