Egy férj, Dr. Marton Zoltán, aki azt mondja élete párjáról: „58 éve őt szolgálom”. És egy feleség, akit úgy hívnak: Marton Éva. S máris kirajzolódhat minden olvasó fejében a folytatás.
Nem lehetett könnyű a világ egyik legkiemelkedőbb drámai szopránja házastársának lenni. Ugyanakkor – miközben barátságos otthonuk vendégeként őket hallgatom – arra gondolok, milyen jó, hogy találkozásukban a sorsszerűség ilyen tisztán megmutatkozott. Nekem hetvenéves koromig sikerült az, ami nagyon kevés embernek – meséli Marton Éva –, nem volt egyetlen rossz előadásom sem! A színpadon nyíltam ki, ahol végre senki nem szólt bele a munkámba. Se karmester, se rendező, senki sem. Mert más a felkészülés, s más, amikor egyedül megyek be abba a bizonyos alagútba...